Bár van, akinek fekszik, de én nem szeretek egyedül fellépni. A manapság népszerű HR-es kifejezéssel élve - mindig is "csapatjátékos" voltam. Aki ismer, az tudja. És ez nem csak a zenére igaz. 

Szóval egyedül lenni színpadon nem túl jó, de még mindig jobb, mint egyáltalán nem lenni ott. Aki vágyik arra, hogy színpadon lehessen, az nem bírja túl sokáig nélküle. 

És mivel a zenekar még nem állt össze, nagyon kellenek nekem ezek az "egyszálgitáros" koncertek. Nagy kihívás egyébként, de legalább kipróbálom magam. És a jelek szerint nem is lehet olyan rossz, mert már visszatérő fellépő vagyok a Hunnia kávézóban.

Azért mindig megpróbálok vendégeket is hívni, kicsit változatosabbá téve ezeket az alkalmakat. Olyankor ők is játszanak a saját dalaikból. És van "közösködés" is, nekem általában ez a koncert kedvenc része. 
Most legutóbb, amit Csaszival összehoztunk, szerintem tök jó lett. Vele élmény játszani. Eléggé kiforgattuk a dalokat. Főleg az ő stílusa felé forogtak, és nekem tetszettek is úgy. De ne várd, hogy megmondom mit játszottunk, hátha még máskor is eljátsszuk őket így és akkor nem lenne meglepetés.