bogoz.blog.hu

HTML

Rémember

2012.07.19. 21:19 Csé*

Most, hogy a Bogoz a stúdió felé araszol, emlékezzünk meg a zenekar legalább 2/3-ának kedvenc bandájáról, a Rémemberről, amely a 2001-es évben egy olyan lemezt tett le az asztalra, amivel nagyjából 10 évvel megelőzte a korát és ezért Magyarországon arra kárhoztatott, hogy nem vitte semmire.

Ilyen távlatból a Pesti Est est kritikáját visszaolvasva, szerintem a szerző is csak mosolyog azon, amit írt: az @Generation című lemez minden egyes dala egy új magyar zenekart szült az országnak, akik ma abból élnek.

A lemez zenei producere Pierrot volt, zenei térhallását és munkáját csak dicsérni lehet.

(Aki tudja, melyik stúdióban készült a cucc és ki volt a hangmérnök, kérem ossza meg velünk!)

A lemez gyakorlatilag letölthetetlen a netről, ezért egy kincset osztok meg az első pár szerencsés olvasóval. Szedjétek le és hallgassátok!

Aki hallotta valaha a Rémembert élőben, azon sem csodálkozik, hogy a Facebookon egy oldal alakult azért, hogy újra összeálljanak.

Legyen még itt egy koncertvideó a kedvenc dalomról, aztán pedig már csak a reménykedés marad, hogy halljuk még őket élőben.

Szólj hozzá!

Címkék: popszakma rémember

Neked nem

2012.03.04. 22:11 Csé*

Az örök kérdés: attól válik egy zenekar ismertté, hogy a menedzserük jól végzi a munkáját vagy a menedzser csak akkor jelenik meg, amikor a zenekar már beküzdötte magát az ismertebbek táborába?

Az utóbbi meglehetősen gonoszkodó szemlélet, azt feltételezni, hogy a sok élősködő csak arra vár, hogy a banda tagjai által hosszú évek kemény munkájával létrehozott sikerért járó pénzt ők fölözzék le. Elképzelni, ahogy a médiát figyelik és mikor már feltűnően érzékelhető egy banda jelenléte, amikor már a facebookon is meggyőző a lájkok száma és a koncertre járók is egyre többen vannak, akkor megereszt egy telefont, hogy srácok, ennél sokkal nagyobb kánaánt hozok el nektek.
A srácok ilyenkor leginkább örülnek gondolkodás helyett: hiszen kinek jutna eszébe abban a mámoros pillanatban, hogy minek fizessünk egy másik embert, aki ugyanazt csinálja, mint amit eddig mi, csak neki már sokkal könnyebb lesz?

Három félét ismertem meg eddig ebből a fajtából, amikor még koncertszervező- és más bandák körül legyeskedő voltam:
1. Még annyit sem csinál, mint a banda csinált addig, amíg fel nem fogadta. TOTÁL SZÍVÁS.
2. Nincs nagy tapasztalata és szava a megfelelő körökben, csak átveszi a feladatokat. Koncertszervezés, telefonálgatás, tárgyalgatás, promózás helyett zenét és szöveget lehet írni, hangszeren gyakorolni. EGÉSZ JÓ MEGOLDÁS. Zenekara válogatja, hogy megéri-e neki.
3. Egész életében ezzel foglalkozott, ismer mindenkit, kapcsolatrendszere felbecsülhetetlen, kicsit megrázza magát és rádióban, tévében, sajtóban és a legmenőbb koncerthelyszíneken találod magad. Nem kérdés, hogy megéri-e. PERFECTO.

Bár a hármas megoldásra vágyik, a bogoz még túl kis zenekar ahhoz, hogy egy ilyen ember szóba álljon vele. Annál is inkább nem fog, mert a bogoz nem kockázatmentes - hogy miért, arról talán majd egy következő bejegyzésben -, a nagy menedzserek csak a tuti bizniszbe vágnak bele.

Térjünk vissza az elejére: akkor nincs is olyan, hogy a menedzser jól végzi a dolgát és ismertté tesz egy zenekart?
Sajnos ÉN ilyen emberrel még nem találkoztam.
De ha TE az vagy, akkor kérlek, keress minket!

Az imént olvastam egy írást - ahogy mondani szoktam - a világ általános nyomorúságáról - most épp a savanyúságáról -, ami eszembe juttatja azt a szomorú dolgot, ami még tetézi is egy kevésbé ismert zenekar gondjait: ha egy kis senki vagy nem kapod meg ugyanazt a minőségű szolgáltatást, mint ha már nagymenő vagy, hiába fizetsz azért ugyanannyit.
Nem a levegőbe beszélek, ezt tapasztaltam a stúdiózás és utómunkálatok alkalmával is: veled nem akarnak foglalkozni, utolsó vagy a sorban, neked nem akarnak eladni a boltban.

Én, aki eltöltöttem néhány évet a versenyszférában, ahol nem egy-két ezer forintokon megy a nevetséges vita, mint a zenebizniszben, nem fordul elő ilyen. Hiszen abban a pillanatban elveszti a hitelét-komolyságát-presztízsét az illető, termék vagy szolgáltatás. 

Ez csak azért kapcsolódik ide, mert megkerestem nagy nevű menedzsereket is és egyikük sem mondta, hogy mennyit kér.
Nem lehet szolgáltatást vásárolni a zeneiparban?
Vajon, ha azt mondanám, hogy fizetek havi százezreket neked, ha jól menedzselsz minket, akkor is az lenne a válasz, hogy nincs már időm több zenekarra?

Mielőtt a kedves olvasó megrökönyödne, hogy meg akarom vásárolni a "szeretetét", el szeretném mondani, hogy a kedves olvasó által ismert és kedvelt zenekarok is fizetnek ugyanazért, amit én is meg szeretnék kapni.
Ugyanannyiért, ugyanannyit, nem többet.
És még csak nem is a szeretetről van szó, az benne van a bogoz dalokban és a szövegekben, amik viszont még nincsenek benne a fülekben, mert nagyon nehéz eljutniuk odáig, ezért kell mások szakértő segítsége: hogy eljussunk a közönségünkhöz, hogy eljussunk hozzád.

1 komment

Címkék: popszakma menőség bogozene

Hol vannak a Kasza Tibi rajongók?

2011.08.24. 14:25 Csé*

Esküszöm, nem pécéztem ki magamnak Kasza Tibit! Semmiféle személyes ellenérzésem nincs vele kapcsolatban, ő is csak azt csinálja, amit a legjobbnak gondol, rendes, jó srácnak tűnik. Mégis mindig belefut az én utcámba akaratlan!

Az egész azzal kezdődött, hogy vacsora közben tévéztünk és épp elkaptuk a vacsoracsata egyik jelenetét, amikor is ő kiugrik vásárolni a Ferrarijával. Nyomban megihletett ez a nagyszerű pillanat, erről korábbi bejegyzésemben olvashattok.

Most pedig azzal hívta ki maga ellen a sorsot, hogy legújabb dalának ugyanazt a címet választotta, mint én.

Ez már aztán móka a javából - gondoltam én - gyorsan fel is dobtam facebookra egy szavazást, hallgassa meg és döntse el mindenki maga, hogy melyik dal teszik neki.

 bogoz - Nekem így jó

 Kasza Tibi - Nekem így jó 

És most kezd csak érdekes lenni az egész történet. 

Kasza Tibi hosszú évek óta tartó intenzív médiajelenléte, youtube videója, amit már 194 ezren megnéztek, a Crystal stb. feljogosít engem arra, hogy azt higgyem, egy pillanat alatt földbe döngölik majd a zenekaromat a szavazáson, úgy, hogy akár még csak bele sem hallgatnak a dalunkba. A bogoz jó féléve létezik csak, alig párszáz ember lehet, aki egyáltalán hallott már rólunk, facebookon most épp 134 rajongónk van.

De egyelőre nem történik semmi. Konkrétan semmi.

Nekiálltam hát keresgélni, Kasza Tibi rajongók után. 

- kommenteltem a youtube videójához, hogy tessék szavazni.

- szétnéztem facebookon csoportok/rajongói oldalak után, de semmi hivatalosnak tetszőt nem találtam, jobb híjján a legnagyobb rajongói számmal (560) rendelkező oldalra írtam, bár ott sem pezseg az élet, finoman szólva. (A felszisszenés jogos: ehhez a művelethez egy pillanatra lájkolnom kellett az oldalt...)

- aztán megvilágosodtam, hogy valószínűleg óriási tábora lehet iwiw-en, de ismét csalódnom kellett: csak egy 15 fős klubot találtam, meg egy másikat, nem lövöm le a poént, utóbbit nézzétek meg a saját szemetekkel.

- a kaszatibor.hu-ról ne is beszéljünk.

Lehetséges tehát, hogy Kasza Tibi rajongói nem hallottak még az internetről?

Hol vannak a Kasza Tibi rajongók?

Segítsetek, keressük meg őket!

3 komment

Címkék: popszakma

Közeleg

2011.03.28. 23:58 Csé*

Minden zenekar életében vannak jó próbák és rosszak, a bogoz sem kivétel ez alól. Az ember egy pillanat alatt elveszti a hitét, amikor átéli a rosszat: minek is csináljuk az egészet, ha nem élvezzük.

Számos ok jut eszembe, hogy ma miért nem volt jó.

Az első, semmi különleges, csak a szokásos civilizációs betegség: az ember épp nincs a topon, nincs ott fejben, mint a magyar foci, fáradt, sok volt - és lesz még - a meló próba előtt-után.

A másik, hogy türelmetlenül várjuk az első hangos koncerteket, néhány dalt agyonpróbáltunk. Ezeket egyszerűen nincs már értelme a próbaterem falain belül eljátszani, csak a közönségnek előadni.

A harmadik, hogy nem tudtunk annyi számot összerakni a koncertig, amennyit én szerettem volna, billegünk a koncertképesség határán és ezért 1-2 dalnak eléggé munkaszagúan estünk neki, csak hogy legyen elég szám. Ha pedig a dal - itt konkrétan a "pont ez vagyok én" című - még nem érett meg, de erőltetjük, csak azért, hogy legyen mit játszani, akkor megunjuk, mielőtt még megszeretnénk. Ezen persze segít az idő, a "nekem így jó" esetében is ez volt, nem akart összeérni hetekig, aztán egyszer csak jó lett.

Ha ennyi minden összegyűlik, az bizony rossz szájízű próbához vezet.

Én nagyon várom április 7-ét és 16-át, kíváncsi vagyok, hogy milyenek leszünk, hogy milyen érzés lesz mikor mi hárman együtt zenélünk a színpadon, hogy el tudjuk-e úgy játszani a számokat, ahogy szeretnénk, hogy a közönségnek át tudjuk-e adni a bogoz dalokat. 

Azt hiszem, ez utóbbi a lényeg, és ha sikerül, akkor az belőlünk és a zenénkből is a legjobbat fogja kihozni. Én hallottam már, milyen az. Remélem, ti is fogjátok!

Azt hiszem, mégis viszem a szívem!

Szólj hozzá!

Címkék: próba bogozene

Próbán

2011.03.18. 16:53 Csé*

Szólj hozzá!

Címkék: próba

Jövünk!

2010.12.15. 23:59 Csé*

 ... a pihenőben ültünk épp, a többiek cigi, én meg egy sör. Tibi beszélgetett egy ismerősével, ott futottak össze. Kérdezte a srác, hogy bejöhetne-e meghallgatni minket, mert épp semmi dolga. Persze, hogyne. Eljátszottuk az egyik számot a háromból.
- Hát ez... ti mióta játszotok együtt? - mondta döbbenten állva.
- 1 órája.
- Ezt nem hiszem. Szívattok, ugye?
- Nem, 1 órája még nem is ismertük egymást.
- Akkor... ez hihetetlen. És mikor lesz koncert?
- Honnan tudnám, 1 órája ismerjük egymást - feleltem boldogan mosolyogva.
- Oké, szóljatok, ez vmi... tuti ott leszek! Eljátszotok még valamit?
Eljátszottunk még egyet. Vége lett, majd azt mondta:
- Na jó, ez... Tudjátok mit, menjetek a picsába!
És kiment az ajtón.

Szólj hozzá!

Címkék: próba bogozene

A Magyar Dal Napja - 1990.

2010.09.13. 17:16 Csé*

Szoktuk mondani, hogy Magyarország a tízmillió labdarúgó szövetségi kapitány és tízmillió politikus országa. Hogy a tízmillió zeneszakértő és zenei producer országa lenne arról csak azért nem szólunk, mert a tízmilliónál sokkal kevesebb magyar embert érdekel a magyar zene, meg hogy mi lesz vele.
Mégis, végignézve a Magyar Televízió 3 órás műsorát, melyet a Magyar Dal napjának szenteltek, kristály tisztán látszik, hogy a magyar zenei szférában pont ugyanolyan állapotok uralkodnak, mint a magyar fociban vagy a magyar politikában.
Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy miközben az illetékesek cirkalmas, önmagukba visszakanyarodó mondatok közepette széles palettáról, az elfelejtett perifériák újbóli térnyerésének szükségességéről, fiatal tehetségek tömkelegéről beszélnek és arról, hogy milyen nagy dolog, hogy a Magyar Dal napja alkalmából számos, eddig ismeretlen előadó is szóhoz juthat a színpadokon, szóval eközben a 3 órás műsorba

EGYETLEN EGY SEM FÉRT BE. 

Hacsak nem számítjuk bele a már sokadik pubertásán túl lévő, "tizedik zenekaromat alapítom, viszont az nagyon fiatal" arcokat. 

Viszont, a műsor tökéletes volt, amennyiben a Magyar Dal napjának 20. évfordulóját ünnepelte és az 1990-es évek elejét elevenítette fel. Bárki, aki megfordult a kamerák előtt, már akkor is ott forgott. Könnyen lehet, hogy egy előre felvett 20 éves műsort adtak le...

Tisztelt Magyar Televízió!

A 2010. szeptember 12-i "Magyar Dal Napja" című műsorukban miért nem mutattak be olyan fiatal tehetségeket, ismeretlen előadókat a 3 óra hosszú műsorban, akik most, ma, ezekben az időkben öntik ritmusba és dallamba gondolataikat és töltik meg élményeikkel a magyar zenét, miközben szavakban az égig magasztalták őket?

Miért nem jutott akár csak néhány dalnyi idő a 3 órás műsorból rájuk, miért kellett ebben a kis szeletnyi időben, amit az újdonságoknak dedikálhattak volna tizenkétezredszer is Bródy Jánost, Hobot, Balázs Fecót, Deák Bill Gyulát, Fenyő Miklóst, Zoltán Erikát, az Exotikot és az Álmodj királylányt hallgatnunk?

Van egy sanda gyanúm és a műsor szerkesztése is arra enged következtetni, hogy Önök úgy érzik, nem maradtak adósak "új időknek, új dalaival". Ezért szeretném tisztázni, hogy az újonnan felfedezett előadók és fiatal tehetségek alatt, a több évtizedes múltra visszatekintő Csík zenekart, a párját ritkító Quimby zenekart, az örökké ifjú és kreatív Kiscsillag zenekart vagy esetleg a világhírű Palya Beát értették-e?

Az szó szerint elhangzott a műsorban, hogy nem kívánják az ízlést formálni, abba belenyúlni, szerkesztési eszközökkel terelni a műsort egy bizonyos irányba, hanem arra törekszenek, hogy mindenből mutassanak egy kicsit.
Kérdéseim ismeretében kérem foglaljanak állást, sikerült-e valóban ezt a célkitűzést elérni?

Jó lenne választ kapni ezekre a kérdésekre.

Dícséret illeti ugyanakkor a Híradót, amely a rendelkezésére álló kb. 40 másodpercben megemlékezvén az eseményről, a snittekben két "új" zenekart vágott be. Igaz, az egyik, angolul énekelt saját számokat. (Az már legyen az én egyéni problémám, hogy angol szöveggel egy dal magyar-e?)

Szólj hozzá!

Címkék: tévé átverés popszakma vitáink

A legjobb Muse tribute zenekar

2010.08.16. 01:25 Csé*

Kétségtelen, hogy vasárnap este a Szigeten a valaha volt legjobb Muse tribute zenekart láthattuk-hallhattuk. E páratlan teljesítményért a közönség volt a leghálásabb: a néhai Beatles koncerteket megszégyenítő módon sikította végig az egész koncertet, az énekes hangjából így vajmi keveset hagyva hátra, amit a polcra emlék gyanánt felrakhatnánk. Tizenegynéhány éve járok már mindenféle koncertekre, de ilyen rajongást még nem hallottam. De eddig még olyat sem, hogy a nagyérdemű falzett énekeljen, és nemcsak 1-2 énekelni tudó ember, hanem csoportban, egyszerre mindenki. 

Valljuk be, ki ne akarná, hogy ha életében talán csak egyszer kedvenc külföldi zenekarát láthatja, akkor minden úgy szóljon, ahogy azt a rádióban, stúdiólemezeken már ezerszer meghallgatta? Ki ne akarná, hogy ugyanaz legyen az érzés?

Gondoltam kicsit morfondírozom, szerintem melyik tribute zenész adta elő legautentikusabban a saját részeit.

A dobos, Dominic teljesítménye egyedülállónak tűnt, egészen elképesztő, hogyan lehet teljesen ugyanúgy eldobolni minden dalt, ahogy a lemezeken van. Már szinte az volt az ember érzése, hogy playback, dehát olyan lelkesedéssel és annyira ütötte végig, hogy ezt nem tudom róla elképzelni. Egyébként is a youtube videók és interjúk tanúsága szerint ő a legjobb fej a bandában, a közönséggel is ő haverkodik a legtöbbet. Neki adom az aranyérmet.

A basszusgitáros, Christopher nálam végig szoros versenyben volt az aranyért Dominic-kal, de végül az utolsó számban elkövetett valamit, ami az újdonság erejével hatott, valami olyat, amire nem számítottunk: a Knights of Cydonia című számot a Volt egyszer egy vadnyugat című filmeposz legendás dallamával nyitotta meg, méghozzá szájharmonikán. Természetesen ez is megtervezett lépés volt a zenekar részéről, de mivel Chris játékához fűződik leginkább, ezért írjuk az ő számlájára a dolgot, és így ő nálam az ezüstérmet kapja.

A énekes-gitáros-zseni, Matt igencsak elkényeztetett minket kiszámíthatatlanságból: a Starlight című dalban kb. 10 mp-ig hagyta énekelni a közönséget anélkül, hogy ő ezt is tette volna, plusz a korábban említett másik dalban még félre is fogott 1 db hangot. Az eredetitől való ezen apró eltérések miatt ő nálam csak bronzérmes lehet.

De nemcsak a zenekar a színpadon, hanem a Sziget nagyszínpad hangosítása is tribute hajlamokkal küszködött. Ennek viszont mélyebb és régebbi gyökerei vannak: időtlen idők óta másolják, utánozzák, hogyan is kell borzasztóan szólnia az ország legfontosabb színpadának, tönkretéve ezzel emberek tízezreinek szórakozását. Ennyi idő alatt már az egyetemen is ki lehetett volna tanítani a "Sziget nagyszínpad hangosítás" szakirányon a megfelelő embereket, de sajnos senki nem alapított ilyet és olyat sem, hogy "Bemutatni egy idegen zenekar hangmérnökének a helyi körülményeket".

Sok "nagy" külföldi előadó és banda koncertjén voltam már, mindegyikhez kötődtem érzelmileg. Mikor lementek a színpadról mindig egy kis űrt és szomorúságot éreztem, valami olyasmit, amit akkor érez az ember, amikor ráébred, hogy ez a dolog, aminek részese volt és ami olyan jó volt, most véget ért és nincs többé. 

Nem hittem volna, hogy ezt fogom írni, de azt a rövid szájharmonikás részt leszámítva egyáltalán nem érintett meg a koncert.
Nulla hatással volt rám.
Supermassive black zero.
Rendkívül dühös vagyok és csalódott.

5 komment

Címkék: popszakma

És a végén mindenki összeállt egy képpé

2010.08.10. 18:00 Csé*

Szólj hozzá!

Címkék: popszakma felnőttünk

Kell

2010.03.07. 12:53 Csé*

Bár van, akinek fekszik, de én nem szeretek egyedül fellépni. A manapság népszerű HR-es kifejezéssel élve - mindig is "csapatjátékos" voltam. Aki ismer, az tudja. És ez nem csak a zenére igaz. 

Szóval egyedül lenni színpadon nem túl jó, de még mindig jobb, mint egyáltalán nem lenni ott. Aki vágyik arra, hogy színpadon lehessen, az nem bírja túl sokáig nélküle. 

És mivel a zenekar még nem állt össze, nagyon kellenek nekem ezek az "egyszálgitáros" koncertek. Nagy kihívás egyébként, de legalább kipróbálom magam. És a jelek szerint nem is lehet olyan rossz, mert már visszatérő fellépő vagyok a Hunnia kávézóban.

Azért mindig megpróbálok vendégeket is hívni, kicsit változatosabbá téve ezeket az alkalmakat. Olyankor ők is játszanak a saját dalaikból. És van "közösködés" is, nekem általában ez a koncert kedvenc része. 
Most legutóbb, amit Csaszival összehoztunk, szerintem tök jó lett. Vele élmény játszani. Eléggé kiforgattuk a dalokat. Főleg az ő stílusa felé forogtak, és nekem tetszettek is úgy. De ne várd, hogy megmondom mit játszottunk, hátha még máskor is eljátsszuk őket így és akkor nem lenne meglepetés.

Szólj hozzá!

Címkék: bogozene

bogoz

A bogoz egy zenekar és épp most alakul. Ne maradj ki a sztoriból!

a bogoz honlapja

Zenét még!

Friss topikok

  • ingeborg: Nem egeszen kapcsolodik, de egy kicsit. Ez jutott eszembe: a8.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4... (2012.03.05. 14:31) Neked nem
  • dzsipi: hát akkor nincs más hátra: neked kell létrehozni egy menő kasza tibi rajongói oldalt:D (2011.08.24. 17:15) Hol vannak a Kasza Tibi rajongók?
  • nimbostratus: én is imádom. én meg pont azon röhögtem, hogy végre egy zenekar, amit nem énekel a közönség, mivel... (2011.04.02. 00:19) A legjobb Muse tribute zenekar
  • empatia 13: Jól láttad, NEHÉZ utat választott magának. Maximalista, minőségre törekszik.,és továbbra sem kompa... (2010.12.16. 14:22) A leghíresebb teremőr
  • Amino: Ez jó ötlet. Szerintem lennének emberek, akik pénzzel nem tudnak segíteni, de társadalmi munkát sz... (2009.11.10. 20:06) 10 millió kommentelő országa

Címkék