bogoz.blog.hu

HTML

Se veled, se veled

2010.02.25. 00:00 Csé*

Leginkább a párkapcsolatokban figyelhető meg a dolog. 
Se veled, se nélküled.
Szerintem mindenki tudja, miről beszélek. 
De mivel ez itt egy "zenei" blog, hát legyen arról szó.

Reménytelenül sok zenekar van az országban, akik mindenféle okok miatt sosem lesznek igazán jó zenekarok: mindannyian tudják, hogy mi nincs rendben, mégsem képesek szakítani.
Újra és újra összeállnak, újra és újra belelkesednek, és remélik, hogy a régi sérelmek, vagy azok hiánya, vagy a zenei összhang hiánya majd huss eltűnik, és hirtelen minden rózsaszín lesz, mint a mesében.
Azt mondják, hogy majd mindent kidolgoznak aprólékosan - azaz elbonyolítanak - és akkor működni fog az egész. Csak éppen a dalok nem jók.

Az ember mindig bízik: a másik előbb-utóbb csak megtanul majd jól énekelni, jó szöveget írni, jól érvényesülni a színpadon, jól tartani a ritmust ... általában ezek miatt nem lesz jó egy zenekar sosem.

Az ember vergődik, és reméli, hogy minden majd jobbra fordul. Úgy, mint a pókerben: tartja a rossz lapokat és reméli, hogy vmi csoda folytán majd minden rendbe jön. 

És ők azok, akik azt mondják nekem: ne vágyj a tökéletesre! Kezdd el valahogy! Mindegy, hogy kikkel. Ők mondják, akik cipelik magukkal a vergődéshajlamot, és nem értik, hogy én nem akarok vergődni!

Az emberek elpazarolják azt a kis időt, ami van.
Egyszer hallottam egy gondolatot a tv-ben egy híres - nem celeb -  embertől. Azt mondta, ha csupán matematikailag kiszámoljuk, mennyi időnk van összesen az életünkben könyvet olvasni, akkor kijön, hogy egy átlagember, aki hetente elolvas egy könyvet, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy rossz könyveket is elolvasson, mert akkor lemarad az igazán jókról.

Bár sosem pókereztem, nem véletlen az előbbi hasonlat, hanem az a véletlen, hogy miután valaki felkavart, a Pókerarcok című film ment a dobozban, mikor hazaértem. Ott így fogalmazzák meg a végén: nem szerencse kell a győzelemhez, hanem meg kell tanulni felismerni, hogy ki a balek, és ki az, aki jól játszik.

Szólj hozzá!

Címkék: popszakma vitáink

A leghíresebb teremőr

2009.12.20. 11:47 Csé*

Tabáni István.

A nép mindig boldog, ha segíthet. Főleg karácsonykor. Az jó a lelkiismeretnek.
A nép szegény gyermeke ismét győzött. Nagy fegyvertény, ha az ember ilyen karakter, akár szándékos, akár nem.

Kedves István!

Szinte már dobozban van a lemezed, meg is írták, fel is énekelték, éppen csak hogy ki kell cserélni az énekhangot a tiédre. Ez ellen valószínűleg már nem tehetsz semmit, bizonytalan természeted csak ront a helyzeten, rád fogják erőltetni akaratukat, zenéjüket, szövegüket.
Nem vagy könnyű helyzetben, hiszen egyetlen céljuk, hogy minél többet eladjanak a neveddel fémjelzett termékből, neked csak szépen kell énekelned, és szépen is fogsz, azt már tudjuk.
Ugyanezt az utat más megasztárok, kiscsillagok és lélegző médiatermékek is megjárták már, ők is szépen énekeltek, mára szinte mindannyian jelentéktelenné váltak kiváló énektudásukkal, súlytalan produktumukkal együtt.
Persze van, akinek ennyi elég, van, aki ennyire képes. Nem sokaknak adatik meg, hogy igazi nagybetűs sztárok legyenek, meg kell lovagolni a dolgot, amíg csak lehet, aztán a csillaghullás után el kell gondolkodni: jó buli volt, de most már menjünk vissza például teremőrnek vagy kezdjünk valami hasznosat a tehetségünkkel?
Mindkettő nagyon jó választás.
Ha az utóbbit választanád, arra bíztatlak, hogy keresd meg azokat az embereket, akik tartalmat és értelmet tudnak adni a tehetségednek. Rendkívül sok zeneszerző és szövegíró van, aki képes erre, de ők nagy valószínűséggel nem azok, akik az első lemezedet a celeblemez-kaptafáról lehúzzák.
Személyszerint én is sok kiváló alkotót ismerek, néha hajlamos vagyok azt hinni, hogy én is közéjük tartozom (jelen pillanatban talán inkább tehetséges zeneszerzőként, mint szövegíróként). Keress meg minket!

Sok sikert és a médiának betartó kitartást kívánok! 

2 komment

Címkék: popszakma

kafkaz fesztivál

2009.11.29. 20:09 Csé*

Nagyon szuper kis este volt ez tegnap a Hunniában. Janó mellett Endyék, ctrlaltR és én léptünk fel. Már ott elneveztem kafkaz fesztiválnak.

Janó nagyon elemében volt, látszott rajta közben is meg utána is, hogy mennyire élvezi. Nem is tudtam eldönteni a közönség pörgeti őt vagy ő a közönséget, szóval a kölcsönös egymásrahatás szép példáját láthattuk.

Én - mármint a bogoz - is nagyon élveztük, tök kedvesen fogadtátok a dalokat, köszi mégegyszer. Azt sajnáltam, hogy pont mire belemelegedtem vége lett.

Találkozunk hamarosan, remélhetőleg akkor már egy egész estés bogoz produkcióval.

Szólj hozzá!

Címkék: bogozene

10 millió kommentelő országa

2009.11.10. 18:57 Csé*

Halogattam befejezni ezt az írást, mert lusta voltam a hozzá szükséges adatok beszerzéshez. De mindnyájunk szeretett w-jének köszönhetően most különös aktualitása lett a dolognak, így erőt vettem magamon.

W látszólag önvizsgálatot tartott és megbánta bűneit, ahogy ő mondja:
"...egyre szélesebb körben legitimáltuk és népszerűsítettük azt a refelexiókultúrát, ami a célszemély minél alaposabb megalázását tűzi ki célul...Elavulttá tettük az argumentációt, kultuszt építettünk a nagypofájú anyázásnak, illetve felfedtük, hogy ez az, ami bejön a magyarnak."
A kommentelők reakcióikban Árpád pálfordulásását vagy elhiszik vagy nem, mindenesetre számos ötlettel állnak elő hogyan lehetne a kialakult helyzetet visszafordítani, hogyan lehetne a másikat minden nap a földbe döngölő, csúnya-rossz-gonosz, W és csapata által "saját kezűleg nevelt zombihadat" - akik persze nem ők, hanem mások - távoltartani és csak az értelmes vitának/párbeszédnek adni helyt.

Én is előállnék akkor egy ötlettel, hogy mit tehetne a kommentelésre éhes tömeg ötletelés vagy éppen a mindennapi betevő fikázás helyett.

10 millió kommentelő tuti nincs és nem is lesz. Vehetném a fáradságot, hogy utánanézzek a pontos számnak, de nem teszem: feltételezzünk 10000 kommentelőt az országban (annyi biztos van) és feltételezzük, hogy fejenként heti 4 órát (kicsit több, mint napi fél óra) töltenek blogok olvasgatásával és hozzászólásokkal.
10000 kommentelő tehát heti 40000 órában tudna rendelkezésre állni, ha úgy döntene, hogy kibírja 1 hétig kommentelés nélkül.

Ha milliomos az ember, akkor éhező afrikai gyerekeknek küld sok-sok pénzt, hogy biztosítsa néhány napi/heti gondtalan étkezésüket. Ezzel persze az afrikai éhezés okaira nem nyújt orvosságot, de legalább elmondhatja a sajtóban, hogy ő jó ügyre adakozott.
Aztán van, aki úgy növeli a tiszta lelkiismeretek számát, hogy évente adója 1%-át felajánlja valami szintén jó ügyre.
Van, aki pénzt ad alapítványoknak és így tovább.

Lássuk mire menne 10000 magyar kommentelő, ha úgy döntene, hogy 1 hétig nem ül gép elé.

1. Egy ~60 m2-es, 2 szobás vályogházhoz nagyjából 20000 db vályogtégla kell. Egy ember óránként kb. 300 db téglát tud előállítani (sablonnal). 40000 óra munkával tehát kb. 600 db vályogház fő-és szobafalait lehetne kitermelni, ennyi családnak vagy hajléktalannak lehetne jelentős segítséget nyújtani saját otthona megépítéséhez.

2. Egy facsemete elültetéséhez 1 embernek kb. 2 órára van szüksége. 40000 munkaórában tehát 20000 fát lehetne telepíteni.
Egy fa 10 m2 helyen fér el, 20000 fa 20 hektáron fér el. 20 hektárnyi erdő 20*32 tonna szén-dioxiot köt meg, ami összesen 4 millió km autóval megtett úton kibocsájtott szén-dioxid megkötését jelenti.
Nézhetjük másképp is: 5 méteres tőtávolságokkal számolva 20000 fa 100 km hosszú fasort adna, azaz például a Budapest-Székesfehérvár autópálya mindkét oldalát fák kísérhetnék végig, vagy az M0-ás által körülfogott Duna szakasz mindkét oldalán (így a budai és pesti rakparton is) egy gyönyörű fasor futhatna végig és még maradna is 40 km-nyi fa, amit nem használtunk fel.

3. 1 óra alatt 1 ember nagyjából egy 1000 méter * 5 méteres területen tudná felszedni a szemetet. 40000 ezer órában 200 négyzetkilométernyi területen lehetne tehát összeszedni a szemetet, ami majdnem egy egész Miskolc vagy egy fél Budapest területének felel meg.

A jövőben ahelyett, hogy a kedves kommentelők a megingathatatlanul igaznak vélt véleményüket indulnak hangoztatni egy mit sem sejtő blogba, vagy éppen a hasonlóan megingathatatlan, bár ellenkező véleménnyel bíró hozzászólókat kívánják eltiporni, na ezek helyett például a fent említett dolgokhoz hasonlóakat lehet kitalálni és végigcsinálni. 

A múltat nem lehet megváltoztatni, de lehet belőle tanulni: a pusztításra szánt elfecsérelendő energia a jövőben átváltható hasznos cselekvésre. Utána pedig jöhet az értelmes véleményformálás és vita a blogokban.

 

Ezt az írást gondolatébresztőnek szántam, légy szives ne akadj fenn azon, ki építi meg a ház alapját és tetejét, ki adja a facsemetét és ki fizeti a szemeteszsákot. Köszönöm.

1 komment

Címkék: vitáink

Hétezresből tudsz visszaadni?

2009.11.08. 09:43 Csé*

Kedves, szimpatikus, nyugodt, konfliktuskerülő vagy pedig naív, együgyű fiatalember benyomását kelthetem, biztos ezért szólít le minden koldus és szektás, így már azon sem lepődöm meg, hogy a visszajáró soványabb vagy éppen a számla kövérebb.
De az már mégis csak sok, hogy egy hét alatt két kocsmában akarnak átverni a visszajáróval!

Mindkét hely igen népszerű a fiatalok körében, és ezek szerint sokszor is próbálkoznak. És miért is ne? Egyszer-egyszer bejön és jó sokat keresnek rajta. Ha pedig rajtakapják őket, akkor meg elég egy "bocs" vagy "elnézést kérek", spicces, laza 20-30-asok úgysem fognak balhézni.

Az első alkalommal, 20-ast adtam, és 10-esből adtak vissza. Semmi extra.

De második alkalommal, mikor 10-est adtam, 7-ből adtak vissza.
Kreatív nem?
"Hmm, mennyit is fizet? 2300? Ha 2700-at adok vissza, mintha ötezressel fizetett volna, azért az túl kevés lenne. Visszadok még egy pár ezrest."
Szép ötlet volt, valljuk meg, meg is lepődtem, hogy ilyen nincs kétszer egymás után, de szerintem ő jobban, mikor azt mondtam neki: "Ez még kevés, nem hétezrest adtam."

Biztos ezt is tanítják és megvannak a trükkök: futtatnak egy gyors hang-és arcanalízist (bizonytalan, félénk-e az illető), aztán pedig egy részegségit (ha eléggé ittas, akkor hátha nem veszi észre). Végül pedig jöhet a 2-3 visszaadási módszer egyike.

De tegyük fel tévednék és mindez csak véletlen. Mennyire véletlenszerű a következő helyzet?

1900-t fizetsz.
Átnyújtod a pultnál a húszezrest, és mondod, hogy kétezerből kérsz vissza.
Visszaad nyolcat.
Te mondod, hogy huszast adtál.
Erre ő: "jaj, bocsánat" és már adja is a tizest.

Ha tényleg csak véletlenül hibázott, és amikor korrigálja magát, látja maga előtt, hogy "igen, ő egy húszezrest adott, és én csak nyolcat adtam vissza", akkor miért nem látta ezt első alkalommal? Miért látja csak második alkalommal, mikor korrigál?
Ha valóban hibázott, első alkalommal mit látott? Hogy tízest adtam? Akkor most másodszorra miért ad vissza simán húszasból? Lehet, hogy én verem át, nem?

Néha voltam csak pultos, félórákig. Lehet, hogy egy egész éjszakás műszakban tényleg megtörténik az ilyen véletlenül. 

Szólj hozzá!

Címkék: átverés ivó

Kasza Tibi és a Ferrari

2009.10.22. 08:05 Csé*

Kasza Tibi Ferrarival ment bevásárolni a vacsoracsatában.

Ej, de jó dolog ez a zenészmesterség! Informatikusként nem jönne egykönnyen össze a Ferrarira való, tudtam én!

Abaházi Csaba is biztos erre gondolt, mikor valamelyik zenei díjátadó zárásaként azt mondta: "Hú, mennyi díj, és micsoda csillogás, látják kedves nézők, ezért éri meg zenélni, menjen is gyorsan aki csak tud és vegyen egy gitárt a boltban!"

A "TV-s, blikkes zenészek" és a legalább heti 4-5 koncertet bevállaló, napi betevőre gyűjtő "koncertzenészek" közt sok mindenben nagy a különbség, ez leginkább a buksza vastagságán látszik meg.
Hogy kinek jobb? A témában már millió fórumon folyt a pro és kontra.

Számomra már csak egy kérdés marad.
Hogyan lehet igaz e poszt első mondata, ha nem ismerek olyan embert, aki szereti a Crystalt, és olyat sem, aki volt valaha Crystal koncerten?

Kérem, aki szereti a Kasza Műveket, az hagyjon nyomot itt és most!
Legyen ez a jel, hogy a Crystal imádat nem most kezdődik el!

1 komment

Címkék: popszakma

már kevesebb, mint 10 millió magyar focista országa

2009.10.15. 11:06 Csé*

A VB selejtezők előtt úgy voltunk vele, hogy a 2. vagy 3. hely bravúr, az 1. csoda lenne. Aztán közel kerültönk a továbbjutáshoz, elhúzták a mézesmadzagot előttünk, de amint jött a realitás fakó lovon, most mégis mindenki csalódott és igen kemény, heves érzelmekkel teli kritikákat fogalmaz meg mindenféle fórumokon, blogokban. Meg is értem, ilyen az emberek habitusa, ez természetes.

Sokszor említik, hogy nincs fejlődés.
Szerintem van. 

Szerintem az fejlődés, hogy megvertünk egy nálunk jobb csapatot tétmeccsen idegenben. Fejlődés, hogy 16 pontot értünk el.
És fejlődés, hogy a magyar csapat minden ellenfél ellen produkált olyan 20 perceket vagy éppen félidőket, amikor mi voltunk jobbak, szép volt a játék, támadó és kapura veszélyes.
Nyilván ezen a ponton még sokan belém tudnának kötni, jöjjön ezért a kétségtelenül megkérdőjelezhetetlen jele a fejlődésnek.

Válogatott összeállítás 1996-ból:

Sáfár Szabolcs
Bánfi János
Mracskó Mihály
Kuttor Attila
Nyilas Elek
Urbán Flórián
Illés Béla
Halmai Gábor
Nagy Norbert
Torma Gábor
Klausz László

Elég csak végigolvasni a névsort és nyilvánvalóvá válik miről beszéltem.

Kis túlzással az 1996-2009 közti válogatottak a 1996-os csapatból kiöregedő és a Matthäus-Várhidi-Koeman-féle fiatal játákosok keveredéséből álltak elő.

És akkor álljon itt a válogatott 2009-ből:

Babos Gábor
Bodnár László
Vanczák Vilmos
Juhász Roland
Halmosi Péter
Dárdai Pál
Hajnal Tamás
Huszti Szabolcs
Dzsudzsák Balázs
Gera Zoltán
Torghelle Sándor

Ők mind jó képességű, kreatív, mentálisan és fizikailag is felkészített játékosok, színvonalas külföldi bajnokságokban játszanak és ott megállják helyüket. Már csak együtt kellene megtanulniuk játszani, mert az nem megy, csak ritkán, akkor viszont olyat látunk, amit egy évtizede egyik magyar csapattól sem.

És köszönhetően talán az akadémiáknak, és annak, hogy több, nagyon fiatal magyar játékos jut ki külföldre, mint régen, egy egészen kivételes generáció kopogtat az válogatott ajtaján, akik legalább olyan jók egyénileg, mint Hajnalék, viszont együtt játszani is tudnak. Ez a mai U20-as válogatott.

Én úgy érzem, a következő sorozatra érünk révbe. Merthogy van itt még valami, ami a dolgok hihetetlen együttállását hozza magával.

Vegyük végig, kik voltak a magyar válogatott első számú csatárai az utolsó igazi befejező, Kipu óta: (mondjuk legalább 10 meccsen játszottak)
Hamar István, Egressy Gábor, Horváth Ferenc, Kovács Zoltán, Kenesei Krisztián, Szabics Imre, Tököli Attila, Kabát Péter, Priskin Tamás, Torghelle Sándor.
Igen, Kiprich óta nem volt olyan csatárunk, aki képes meccseket eldönteni, aki egy igazi klasszis.

És amikor végre 2010-re összeáll majd egy, a mai nagy-és U20-as válogatott tagjaiból egy olyan csapat, amelyik bárkivel felveheti a versenyt, ott lesz Németh Krisztián.

Krisztián nem alibi csatár, minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amire szükség van ahhoz, hogy a világ legjobb befejezői közé emelkedjen, összehasonlíthatatlan azokkal, akik korábban azon a poszton játszottak.
Azt szoktam mondani, Németh Krisztián olyan, mint Ronaldo, nem Cristiano, hanem a brazil: nem csinál felesleges cseleket, nem rúg szemet kápráztató bombagólokat, hanem egyszerűen, minden cicomázás nélkül bevágja a labdát a hálóba.

Ha nem is a következő EB, de a 2014-es VB selejtezősorozatra fog összeállni az, amire már nagyon régóta várunk.

Addig pedig szurkoljunk az U20-as válogatottnak, hogy megszerezze a bronzérmet, amit nagyon megérdemel. 

Hajrá magyarok!

3 komment

Címkék: foci

40 kg párizsi vagy az éter

2009.10.09. 07:04 Csé*

Melyik nehezebb?
40 kg párizsit megenni vagy a zenekaroddal a rádióba bekerülni?

Ha oroszlán az ember, akkor mindenképp az utóbbi.
Van egy barátom, aki úgy saccolja meg tudna enni egy ültő helyében 100 hamburgert, de ha 100-at nem is, 30-at biztosan.

A bogoz nagyon szeretne rádióba bekerülni, hiszen akkor sokmindenkihez eljutnának a dalok, a zenekar híre, a mondanivaló és amit képvisel, a bogoz "életérzés", ahogy ezt szokás divatosan mondani manapság. Akárhogy is csűröm-csavarom itt fennkölten, a lényeg a Bede Mártoni axiómarendszert alkalmazva végül az marad:
ha nem játszanak a rádiók = NEM MENŐ.

A PUF nem tesz említést arról, mi kell hozzá, hogy egy rádió lejátssza a számodat, így magunktól kell rájönni.
Ha a három legfontosabb hazai rádiót vesszük, a három recepten ez található:
menőség, ügy, pénz.

Nézzük szépen sorban, szofisztikáltság szerint növekvő sorrendben.

Pénz
Ez a rádió bármit lejátszik, ha kifizeted.
Ha 40 kg párizsi árába kerülne, az még csak menne a bogoznak, de mindegy is, hogy mennyi. Nem áruba akarom bocsájtani a dalaimat, hanem koncertre, a publikum elé, ítéljék meg ők mennyit érnek.

Ügy
Szinte a szemem előtt látom a blikk címlapján a sort: "40 kg párizsit vágott be a zenekar énekese".
Igen, egy ilyennel be lehetne kerülni biztosan. Jelenleg nincs a bogoz körül ilyesfajta, a világot rendes kerékforgásából kiforgató, a civilizáció fejlődéséhez hozzájáruló innovatív ügy.

Menőség
Itt kezd aztán bonyolódni a dolog, mert ez a rádió egy pillanatra zavarba hozza eszmefuttatásunkat: nem megy el amellett, ha egy zenekar eszméletlenül jó, simán csak lejátssza. Se pénz, se ügy nem kell hozzá. Cserébe annyira különlegesen és kivételesen jónak lenni, hogy még Lovasi András is hanyatt essen tőle... hát... nem könnyű.
Ezért hát mi marad egy zenekarnak? Az, hogy menővé váljon, hiszen akkor is lejátssza a menőségi rádió. De mitől lesz egy banda menő?
Ha nem oszlik fel gimi után, az már csírájában hordozza a lehetőségét annak, hogy valamikor majd menő legyen. Hiszen ilyenkor oszlik fel a legtöbb zenekar: a tagok más városokba mennek tanulni, vagy éppen dolgozni kezdenek és hirtelen minden öregessé válik, vagyis: nem is olyan fontos a zene. Hát igen, az ilyen bandából ne legyen menő.
Ha mégis fennmarad és jó koncerteket ad, akkor ez elterjed, és a fix számú (barátokból és haverokból álló) közönség létszáma gyarapodni kezd: addig ismeretlen rajongók is megjelennek a bulikban. Magyarul: a zenekar kezd jelen lenni. Jelen lenni, mint tényező a könnyűzenei életben.
Ha ez nem sikerül, mert nem jó a zenekar, még mindig lehet egy kis menőséget csenni innen-onnan.
Például: el kell menni külföldre koncertturnéra, híres zenészeket, producereket (akik már jelen vannak) kell rávenni, hogy együtt dolgozzanak a lemezen, egy híres kiadóval kell kiadatni a lemezt, vagy ha végül nem is adja ki, de legalább hírbe kell hozni vele.
Akik már régóta jelen vannak és valamilyen okból maguk mögött hagyják az első produkciót, amellyel jelenséggé váltak, azok egy újat indítva szinte azonnal jelen tudnak lenni ismét, annak zenéjétől teljesen függetlenül, ami az esetek többségében egyébként sokkal értéktelenebb és semmitmondóbb. Ritkán akadnak itt is kivételek, például a fent említett csillagos úr, aki mindenből aranyat csinál.
A bogoznak e pillanatban sajnos még nincs esélye jelen lenni, hiszen a zenekar még nem koncertképes, nem került még be szóbeszédbe, még az otthoni zenelejátszókba is alig.

Ma reggelire marad a párizsi.

Szólj hozzá!

Címkék: rádió popszakma menőség

mi lesz a nagylemezen?

2009.08.27. 20:44 Csé*

Lassan körvonalazódik, de még nem állt össze teljesen a kép. Illetve a zene. Van, akinek már megmutattam pár új dalt és az az általános vélemény, hogy jobbak, főleg a szövegek.
Szerintem a régieknek sem rossz a szövege, azoknak is meglesz a helye a nagylemezen, csak más a szerepük. Én már hallom magamban, hogy milyen lesz a lemez, mindig azt szoktam mondani, hogy "majd hallgassátok meg az egészet egyben". Három számból nem igazán lehet lemérni, mi az irány.

Így utólag persze már látom, talán jobb lett volna 1-2 karakteresebbet is felvenni elsőre. Mondjuk a jótevő helyett, például a "nálad leszek" címűt. Legalábbis ma még ez a címe. Ha már itt tartunk, mostanában ez a kedvencem. Bárcsak már koncerten hallhatnátok...

Aztán ott van a laza-boldog-szerelmes nóta, a "két részünk", érdekes ritmus-lüktetéssel. Habkönnyű, nyári szerelmes sláger. Szerintem.

Ott az ezer éves "nekem így jó". Erre azt mondta valaki, hogy olyan "Ákosos". Nagyon régen írtam, ilyenkor mindig megdöbbenek, milyen aktuális még mindig. Mehet a lemezre ő is.

Az "ige". Chili-s gitárriffel, egyenes ritmussal, kis szintipoppal. Igazi pogós.

A lemezkezdő számról majdnem megfeledkeztem, a "héj-héj-héj", vagy vmi ilyesmi. Monumentális és jó hosszú, mintha a 70-es évek rockját kevernénk Muse-zal.

Szóval van itt mindeféle.
Még nem állt teljesen össze kép mondtam az elején, szóval még nem tudom, hogy a lemez Gratest Hits lesz-e vagy valami nagy gondolatot-harmóniát végigvonulatató, mérnökileg megszerkesztett és editált grandiózus alkotás, bonyolult címmel.
Ez vicc és irónia mondanám annak, aki nem ismer.
Gratest Hits tényleg lehetne, csak azt már elhasználták Kiscsillagék.

Itt most abbahagyom. Ezeket nagyon érdekes lesz visszaolvasni később.

Szólj hozzá!

Címkék: bogozene

te ismered az A-dúrt?

2009.08.05. 19:51 Csé*

Az előző bejegyzésben nagyvonalúan megelőlegeztem a T/1-t. De hát... ez a cél, a többes szám, hogy meglegyen a zenekar: sosem voltam szólózó típus, sosem éreztem jól magam színpadon egyedül, nem is ment úgy. Mindig is "csapatjátékos" voltam, csakhogy HR nyelven is beszéljek, ha már zenekartagok felhajtásáról van szó.
Egyelőre azonban még egyszemélyes a zenekar.

Keresem a srácokat. Gondolkodtam azon, hogy miután megismerkedem, dumálok vagy lemegyünk zenélni valakivel, leírjam-e itt?
"Képzeljétek, XY-nal lementem zenélni, jó volt, rossz volt, híres zenész, nagymenő, jófej, beképzelt, virtuóz, pancser" (mindre volt példa).
Nem fogom leírni.
Csak ha már fix valaki, legalábbis kezd lelkes lenni.

Nem akarok több postban arról írni, hogy mit nem fogok vagy akarok leírni a blogban, ezért még ebben itt leírom, hogy a 3 dal utómunkálatáról sem fogok írni. Túl friss még az emlék (trauma?) ahhoz, hogy józanul tudjak róla beszélni. De ha nagyon érdekel, neked elmondom, ha megkérded.

Szólj hozzá!

bogoz

A bogoz egy zenekar és épp most alakul. Ne maradj ki a sztoriból!

a bogoz honlapja

Zenét még!

Friss topikok

  • ingeborg: Nem egeszen kapcsolodik, de egy kicsit. Ez jutott eszembe: a8.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4... (2012.03.05. 14:31) Neked nem
  • dzsipi: hát akkor nincs más hátra: neked kell létrehozni egy menő kasza tibi rajongói oldalt:D (2011.08.24. 17:15) Hol vannak a Kasza Tibi rajongók?
  • nimbostratus: én is imádom. én meg pont azon röhögtem, hogy végre egy zenekar, amit nem énekel a közönség, mivel... (2011.04.02. 00:19) A legjobb Muse tribute zenekar
  • empatia 13: Jól láttad, NEHÉZ utat választott magának. Maximalista, minőségre törekszik.,és továbbra sem kompa... (2010.12.16. 14:22) A leghíresebb teremőr
  • Amino: Ez jó ötlet. Szerintem lennének emberek, akik pénzzel nem tudnak segíteni, de társadalmi munkát sz... (2009.11.10. 20:06) 10 millió kommentelő országa

Címkék

süti beállítások módosítása