Harsányan fújt a szél, belekapott minden ágba, azok csak verték-verték a párkányokat, így még az üvegen is átütött az erő, amivel a bogoz meg akart születni...

Ez van tovább, írtam még sokat hozzá, de csak az első mondat lett igazán jó, a többi erőtetett, ezért nem folytatom most itt. Gondoltam, inkább legyen csak egy jó kezdet az elsatnyuló monológ nélkül.

Talán az első 3 szám is egy jó kezdet, bár mondtak már rájuk mindefélét, amiből nem ez kerekedik ki: alternak nem elég alter, popnak nem elég pop, lehetne bátrabb a szöveg, az ének...
Az ének tényleg lehetne bátrabb, ha majd vesszük fel a nagylemezt, lehet, hogy feléneklem mégegyszer. De a többit pont így terveztem: kíváncsi voltam hova jut el egy zene, ami nem is pop, meg nem is alter, nem kifejezetten különleges szöveggel. Idővel eldől, de az még odébb van.

Ebben a blogban arról lesz szó, hogyan alakul meg egy zenekar.
Épp most történetesen a bogoz.
Még sehol sem láttam, hogy leírtak volna ilyet, mindig a történetíróknak meg a nekrológosoknak marad, zenekartagok ritkán írják le a dolgokat, így talán érdekes lesz. Persze arra majd ügyelünk, hogy ezt-azt homály fedjen, ahogy kell...
És arra is, hogy érdekesen írjunk, mert nincs rosszabb, ha az olvasó gyorsan megunja a szöveget, például én is ilyen vagyok.
Most az írást unom, abba is hagyom.
Legyen még itt egy márkajelzés, 2009-ből.