Melyik nehezebb?
40 kg párizsit megenni vagy a zenekaroddal a rádióba bekerülni?
Ha oroszlán az ember, akkor mindenképp az utóbbi.
Van egy barátom, aki úgy saccolja meg tudna enni egy ültő helyében 100 hamburgert, de ha 100-at nem is, 30-at biztosan.
A bogoz nagyon szeretne rádióba bekerülni, hiszen akkor sokmindenkihez eljutnának a dalok, a zenekar híre, a mondanivaló és amit képvisel, a bogoz "életérzés", ahogy ezt szokás divatosan mondani manapság. Akárhogy is csűröm-csavarom itt fennkölten, a lényeg a Bede Mártoni axiómarendszert alkalmazva végül az marad:
ha nem játszanak a rádiók = NEM MENŐ.
A PUF nem tesz említést arról, mi kell hozzá, hogy egy rádió lejátssza a számodat, így magunktól kell rájönni.
Ha a három legfontosabb hazai rádiót vesszük, a három recepten ez található:
menőség, ügy, pénz.
Nézzük szépen sorban, szofisztikáltság szerint növekvő sorrendben.
Pénz
Ez a rádió bármit lejátszik, ha kifizeted.
Ha 40 kg párizsi árába kerülne, az még csak menne a bogoznak, de mindegy is, hogy mennyi. Nem áruba akarom bocsájtani a dalaimat, hanem koncertre, a publikum elé, ítéljék meg ők mennyit érnek.
Ügy
Szinte a szemem előtt látom a blikk címlapján a sort: "40 kg párizsit vágott be a zenekar énekese".
Igen, egy ilyennel be lehetne kerülni biztosan. Jelenleg nincs a bogoz körül ilyesfajta, a világot rendes kerékforgásából kiforgató, a civilizáció fejlődéséhez hozzájáruló innovatív ügy.
Menőség
Itt kezd aztán bonyolódni a dolog, mert ez a rádió egy pillanatra zavarba hozza eszmefuttatásunkat: nem megy el amellett, ha egy zenekar eszméletlenül jó, simán csak lejátssza. Se pénz, se ügy nem kell hozzá. Cserébe annyira különlegesen és kivételesen jónak lenni, hogy még Lovasi András is hanyatt essen tőle... hát... nem könnyű.
Ezért hát mi marad egy zenekarnak? Az, hogy menővé váljon, hiszen akkor is lejátssza a menőségi rádió. De mitől lesz egy banda menő?
Ha nem oszlik fel gimi után, az már csírájában hordozza a lehetőségét annak, hogy valamikor majd menő legyen. Hiszen ilyenkor oszlik fel a legtöbb zenekar: a tagok más városokba mennek tanulni, vagy éppen dolgozni kezdenek és hirtelen minden öregessé válik, vagyis: nem is olyan fontos a zene. Hát igen, az ilyen bandából ne legyen menő.
Ha mégis fennmarad és jó koncerteket ad, akkor ez elterjed, és a fix számú (barátokból és haverokból álló) közönség létszáma gyarapodni kezd: addig ismeretlen rajongók is megjelennek a bulikban. Magyarul: a zenekar kezd jelen lenni. Jelen lenni, mint tényező a könnyűzenei életben.
Ha ez nem sikerül, mert nem jó a zenekar, még mindig lehet egy kis menőséget csenni innen-onnan.
Például: el kell menni külföldre koncertturnéra, híres zenészeket, producereket (akik már jelen vannak) kell rávenni, hogy együtt dolgozzanak a lemezen, egy híres kiadóval kell kiadatni a lemezt, vagy ha végül nem is adja ki, de legalább hírbe kell hozni vele.
Akik már régóta jelen vannak és valamilyen okból maguk mögött hagyják az első produkciót, amellyel jelenséggé váltak, azok egy újat indítva szinte azonnal jelen tudnak lenni ismét, annak zenéjétől teljesen függetlenül, ami az esetek többségében egyébként sokkal értéktelenebb és semmitmondóbb. Ritkán akadnak itt is kivételek, például a fent említett csillagos úr, aki mindenből aranyat csinál.
A bogoznak e pillanatban sajnos még nincs esélye jelen lenni, hiszen a zenekar még nem koncertképes, nem került még be szóbeszédbe, még az otthoni zenelejátszókba is alig.
Ma reggelire marad a párizsi.
