Halogattam befejezni ezt az írást, mert lusta voltam a hozzá szükséges adatok beszerzéshez. De mindnyájunk szeretett w-jének köszönhetően most különös aktualitása lett a dolognak, így erőt vettem magamon.
W látszólag önvizsgálatot tartott és megbánta bűneit, ahogy ő mondja:
"...egyre szélesebb körben legitimáltuk és népszerűsítettük azt a refelexiókultúrát, ami a célszemély minél alaposabb megalázását tűzi ki célul...Elavulttá tettük az argumentációt, kultuszt építettünk a nagypofájú anyázásnak, illetve felfedtük, hogy ez az, ami bejön a magyarnak."
A kommentelők reakcióikban Árpád pálfordulásását vagy elhiszik vagy nem, mindenesetre számos ötlettel állnak elő hogyan lehetne a kialakult helyzetet visszafordítani, hogyan lehetne a másikat minden nap a földbe döngölő, csúnya-rossz-gonosz, W és csapata által "saját kezűleg nevelt zombihadat" - akik persze nem ők, hanem mások - távoltartani és csak az értelmes vitának/párbeszédnek adni helyt.
Én is előállnék akkor egy ötlettel, hogy mit tehetne a kommentelésre éhes tömeg ötletelés vagy éppen a mindennapi betevő fikázás helyett.
10 millió kommentelő tuti nincs és nem is lesz. Vehetném a fáradságot, hogy utánanézzek a pontos számnak, de nem teszem: feltételezzünk 10000 kommentelőt az országban (annyi biztos van) és feltételezzük, hogy fejenként heti 4 órát (kicsit több, mint napi fél óra) töltenek blogok olvasgatásával és hozzászólásokkal.
10000 kommentelő tehát heti 40000 órában tudna rendelkezésre állni, ha úgy döntene, hogy kibírja 1 hétig kommentelés nélkül.
Ha milliomos az ember, akkor éhező afrikai gyerekeknek küld sok-sok pénzt, hogy biztosítsa néhány napi/heti gondtalan étkezésüket. Ezzel persze az afrikai éhezés okaira nem nyújt orvosságot, de legalább elmondhatja a sajtóban, hogy ő jó ügyre adakozott.
Aztán van, aki úgy növeli a tiszta lelkiismeretek számát, hogy évente adója 1%-át felajánlja valami szintén jó ügyre.
Van, aki pénzt ad alapítványoknak és így tovább.
Lássuk mire menne 10000 magyar kommentelő, ha úgy döntene, hogy 1 hétig nem ül gép elé.
1. Egy ~60 m2-es, 2 szobás vályogházhoz nagyjából 20000 db vályogtégla kell. Egy ember óránként kb. 300 db téglát tud előállítani (sablonnal). 40000 óra munkával tehát kb. 600 db vályogház fő-és szobafalait lehetne kitermelni, ennyi családnak vagy hajléktalannak lehetne jelentős segítséget nyújtani saját otthona megépítéséhez.
2. Egy facsemete elültetéséhez 1 embernek kb. 2 órára van szüksége. 40000 munkaórában tehát 20000 fát lehetne telepíteni.
Egy fa 10 m2 helyen fér el, 20000 fa 20 hektáron fér el. 20 hektárnyi erdő 20*32 tonna szén-dioxiot köt meg, ami összesen 4 millió km autóval megtett úton kibocsájtott szén-dioxid megkötését jelenti.
Nézhetjük másképp is: 5 méteres tőtávolságokkal számolva 20000 fa 100 km hosszú fasort adna, azaz például a Budapest-Székesfehérvár autópálya mindkét oldalát fák kísérhetnék végig, vagy az M0-ás által körülfogott Duna szakasz mindkét oldalán (így a budai és pesti rakparton is) egy gyönyörű fasor futhatna végig és még maradna is 40 km-nyi fa, amit nem használtunk fel.
3. 1 óra alatt 1 ember nagyjából egy 1000 méter * 5 méteres területen tudná felszedni a szemetet. 40000 ezer órában 200 négyzetkilométernyi területen lehetne tehát összeszedni a szemetet, ami majdnem egy egész Miskolc vagy egy fél Budapest területének felel meg.
A jövőben ahelyett, hogy a kedves kommentelők a megingathatatlanul igaznak vélt véleményüket indulnak hangoztatni egy mit sem sejtő blogba, vagy éppen a hasonlóan megingathatatlan, bár ellenkező véleménnyel bíró hozzászólókat kívánják eltiporni, na ezek helyett például a fent említett dolgokhoz hasonlóakat lehet kitalálni és végigcsinálni.
A múltat nem lehet megváltoztatni, de lehet belőle tanulni: a pusztításra szánt elfecsérelendő energia a jövőben átváltható hasznos cselekvésre. Utána pedig jöhet az értelmes véleményformálás és vita a blogokban.
Ezt az írást gondolatébresztőnek szántam, légy szives ne akadj fenn azon, ki építi meg a ház alapját és tetejét, ki adja a facsemetét és ki fizeti a szemeteszsákot. Köszönöm.