Szoktuk mondani, hogy Magyarország a tízmillió labdarúgó szövetségi kapitány és tízmillió politikus országa. Hogy a tízmillió zeneszakértő és zenei producer országa lenne arról csak azért nem szólunk, mert a tízmilliónál sokkal kevesebb magyar embert érdekel a magyar zene, meg hogy mi lesz vele.
Mégis, végignézve a Magyar Televízió 3 órás műsorát, melyet a Magyar Dal napjának szenteltek, kristály tisztán látszik, hogy a magyar zenei szférában pont ugyanolyan állapotok uralkodnak, mint a magyar fociban vagy a magyar politikában.
Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy miközben az illetékesek cirkalmas, önmagukba visszakanyarodó mondatok közepette széles palettáról, az elfelejtett perifériák újbóli térnyerésének szükségességéről, fiatal tehetségek tömkelegéről beszélnek és arról, hogy milyen nagy dolog, hogy a Magyar Dal napja alkalmából számos, eddig ismeretlen előadó is szóhoz juthat a színpadokon, szóval eközben a 3 órás műsorba

EGYETLEN EGY SEM FÉRT BE. 

Hacsak nem számítjuk bele a már sokadik pubertásán túl lévő, "tizedik zenekaromat alapítom, viszont az nagyon fiatal" arcokat. 

Viszont, a műsor tökéletes volt, amennyiben a Magyar Dal napjának 20. évfordulóját ünnepelte és az 1990-es évek elejét elevenítette fel. Bárki, aki megfordult a kamerák előtt, már akkor is ott forgott. Könnyen lehet, hogy egy előre felvett 20 éves műsort adtak le...

Tisztelt Magyar Televízió!

A 2010. szeptember 12-i "Magyar Dal Napja" című műsorukban miért nem mutattak be olyan fiatal tehetségeket, ismeretlen előadókat a 3 óra hosszú műsorban, akik most, ma, ezekben az időkben öntik ritmusba és dallamba gondolataikat és töltik meg élményeikkel a magyar zenét, miközben szavakban az égig magasztalták őket?

Miért nem jutott akár csak néhány dalnyi idő a 3 órás műsorból rájuk, miért kellett ebben a kis szeletnyi időben, amit az újdonságoknak dedikálhattak volna tizenkétezredszer is Bródy Jánost, Hobot, Balázs Fecót, Deák Bill Gyulát, Fenyő Miklóst, Zoltán Erikát, az Exotikot és az Álmodj királylányt hallgatnunk?

Van egy sanda gyanúm és a műsor szerkesztése is arra enged következtetni, hogy Önök úgy érzik, nem maradtak adósak "új időknek, új dalaival". Ezért szeretném tisztázni, hogy az újonnan felfedezett előadók és fiatal tehetségek alatt, a több évtizedes múltra visszatekintő Csík zenekart, a párját ritkító Quimby zenekart, az örökké ifjú és kreatív Kiscsillag zenekart vagy esetleg a világhírű Palya Beát értették-e?

Az szó szerint elhangzott a műsorban, hogy nem kívánják az ízlést formálni, abba belenyúlni, szerkesztési eszközökkel terelni a műsort egy bizonyos irányba, hanem arra törekszenek, hogy mindenből mutassanak egy kicsit.
Kérdéseim ismeretében kérem foglaljanak állást, sikerült-e valóban ezt a célkitűzést elérni?

Jó lenne választ kapni ezekre a kérdésekre.

Dícséret illeti ugyanakkor a Híradót, amely a rendelkezésére álló kb. 40 másodpercben megemlékezvén az eseményről, a snittekben két "új" zenekart vágott be. Igaz, az egyik, angolul énekelt saját számokat. (Az már legyen az én egyéni problémám, hogy angol szöveggel egy dal magyar-e?)